„Anya?”

„Tessék szivem”

„Oldanál engem valamikor?”

„Persze kicsim. Mi a gond?”

„Hát az, hogy 18 éves lettem, és már felnőtt vagyok, és én ettől majdnem sírva fakadtam . „

Szülőként igyekszünk odafigyelni a gyerekekre és segíteni neki az élet különböző szakaszaiban.

Az a jó, ha vagyunk olyan bizalmi viszonyban, hogy a gyerek elmondja , mi az ami bántja. Mert csak akkor tudunk segíteni, amikor kérik illetve ha tudjuk mi a baj.

Nekem szerencsém van, de dolgoztam is rajta, hogy a gyerekeimmel való kapcsolatban meg legyen a bizalom.

Ez különösen fontos kamaszkorban, hiszen akkor nem csak a hormonok miatti változás indul el, de a személyiségükben is keresik a sajátjukat.

Van olyan élethelyzet, amikor ez nem így működik mert valami miatt elcsúszott a kommunikáció, vagy nincs meg a bizalom. Ezért sokszor magába zárkózik a gyerkőc és a szülő is csak azt látja, hogy valami nem stimmel.

Ilyenkor szokott felhívni,hogy kéne egy oldás a gyereknek, amiből általában az lesz, hogy dolgozunk a szülővel is.

Miért?

A szülőnek, mint felnőttnek érdemes rendet tenni önmagában, érzelmileg,mentálisan, testileg is. Így tud olyan stabil hátteret adni a gyereknek, amiben biztonságban érezheti magát. Amikor érzi, tudja, hogy bármi van, nyugodtan hazamehet, odamehet egy ölelésre, még akkor is ja beszélni nem akar.

A felnőtté válás nehéz, néha ijesztő lehet a kamaszoknak.

A Te gyermeked hogy van ezzel? Meg van a biztonságot adó kapcsolat?

Egy oldás mindig segít! Akár kamasznak, akar a szülőnek 😊