Hol van a határ? Mi az a kompetencia, amiben én még segíthetek egy oldással és hol van az, amikor már nem én vagyok a megfelelő szakember?

Ezt a témát igyekszem kicsit körüljárni eddig összegyűlt tapasztalataim alapján. Van olyan eset, amikor nyugodt szívvel bevállalom a stresszoldást, de van, amikor nemet kell mondani és orvosi felügyeletre kell bíztatni illetve továbbküldeni a hozzám fordulókat.

Van olyan vendégem, aki az őt kezelő orvossal is megbeszéli, részt vehet-e ilyen jellegű módszerben; van olyan is, aki ezt nem teszi meg, akár a gyógyszert is elutasítja.

Ebben a kis videóban mesélek arról, én hogyan tapasztalom ezt a területet. Egy dolog nagyon fontos, hogy orvos által felírt gyógyszert nem szabad abbahagyni, csak vele egyeztetve illetve az ő felügyelete alatt.

A kineziológia egy természetgyógyászati módszer, amely ilyen esetben is tud jól működni, akkor, ha az illető hajlandó felvállalni azt, hogy az orvosi kezelést nem hagyja abba. Ebben az esetben a kineziológia, mint kiegészítő módszer, nagyon sokat tud segíteni a belső stresszek feloldásában, amivel a pszichés folyamatot is segíthetjük.